A svábok emlékezete
Tizenegyedik alkalommal emlékeztek augusztus 25-én a Nagytétényi Sváb Emlékhelynél azokra a sváb családokra, amelyeket 1946 és 1948 között telepítettek ki Magyarországról. A Nagytétényi Polgári Kör és a XXII. kerületi Német Nemzetiségi Önkormányzat rendezvényén a múlt felidézése mellett az emlékezés, a megbocsátás és az örökség továbbadásának fontossága is szóba került.
Baranyai Márta, a Nagytétényi Polgári Kör elnöke köszöntötte a megjelenteket, és felidézte a nagytétényi svábok 79 évvel ezelőtti elűzetését. Mint mondta, a megemlékezés feladata nem az, hogy minden évben új szavakat találjanak, hanem hogy megerősítsék: emlékeznek, és nem engedik feledésbe merülni a történteket. Hangsúlyozta azt is, hogy egyetlen közösséget sem szabad származása, nyelve vagy kultúrája miatt megbélyegezni.
Szirtes Edit, a Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke rövid beszédében a megbocsátás fontosságát emelte ki, Karsay Ferenc polgármester pedig Kéthly Anna egykori országgyűlési képviselő szavait idézte: „Az embertől otthonát, környezetét, faluját, házát, földjét, kenyerét, vizét emberségesen elvenni nem lehet.” A polgármester beszédében arra is rámutatott, hogy az emlékezés azért fontos, mert a közösség tagjai védelmet nyújthatnak egymásnak, ám a diktatúrák idején ez a védelem megszűnik. A kitelepítések méretét érzékeltetve kiemelte, hogy végül mintegy 185 ezer ember került Németországba.
Az ünnepségen a német nemzetiségi nyelvoktató általános iskola tanulóinak előadását követően megemlékeztek a Diósdi Földönfutók Egyesület és a Diósdi Német Nemzetiségi Önkormányzat által szervezett emlékfutás résztvevőiről is. A résztvevők a nagytétényi emlékműnél, ahol az Edelweiss Kórus és a Südofen Blaskapelle közreműködésével a magyar és a magyarországi németek himnusza is elhangzott, koszorúkkal és virágokkal rótták le kegyeletüket.
A megemlékezőket a hagyományokhoz híven bográcsgulyás és sváb muzsika várta a nagytétényi Kohász sörözőben. A gulyás elkészítését Bakos Miklós önkormányzati képviselő támogatta.
Tamás Angéla
